| Kedves Tarja!
Elérkezett az idő, választanunk kell, hogy a Nightwish története véget érjen-e itt, vagy meghatározatlan ideig tovább folytatódjon. Kilenc éve dolgozunk együtt ezen az alkotáson, de még képtelenek vagyunk feladni. A Nightwish egy életforma, egy életcél, amit nem akarunk elveszíteni.
De azt is éppilyen biztosan érezzük, hogy nem folytathatjuk tovább veled és Marceloval. Az elmúlt évben történt valami, valami szomorú, amit minden egyes nappal és éjjel újra és újra átgondoltam. A viselkedésed, a hozzáállásod többé nem összeegyeztethető a Nightwish-sel. Olyan tulajdonságaidat ismertem meg, melyeket sohasem vártam az én régi kedves barátomtól.
Olyan emberek, akik egy álló évig nem beszélnek egymással, nem tartoznak már ugyanabba a zenekarba.
Egy olyan ipar részei vagyunk, amelyhez kikerülhetetlen rosszként hozzátartozik a bevétel-központúság, s ami ezért épp elég fejtörést okoz folyamatosan. Mégis, a Nightwish egy olyan csapat, amely mindig is szívből zenélt: a barátságért és a zene öröméért. Hogy a lelkünkben elégedettek legyünk, mindig fontosabbnak kell lennie a pénznél! A Nightwish egy csapat, egy érzés. Sajnos, számodra mostanra sokkal fontosabbá vált az üzlet, a pénz, s mindazok a dolgok, melyeknek semmi köze ehhez az érzéshez. Úgy érzed, feláldoztad magad és a zenei karriered a Nightwish-ért, de nem gondolsz arra, mennyi mindent adott neked. Tisztán kiolvastam ezt abból a két kijelentésből is, melyek egy Toronto felé repülő gépen hangzottak el a szádból: "Nincs szükségem többé a Nightwish-re." és "Jegyezd meg, Tuomas, bármikor itthagyhatom ezt a bandát, anélkül, hogy előre figyelmeztetnélek."
Egyszerűen nem tudok több dalt írni számodra.
Te magad mondtad, csupán "vendégművész" vagy a Nightwish-ben. Nos, most véget ér ez a szerep, s a Nightwish egy új énekesnővel folytatja tovább. Biztosak vagyunk benne, hogy számodra ez épp akkora megkönnyebbülés lesz, mint nekünk. Épp elég régen érezzük rosszul magunkat mindannyian.
Azt mondtad, nem számít mi történik, a következő Nightwish album lesz az utolsó, amelyen énekelsz. De mi mindannyian tovább akarjuk folytatni, amíg csak ég bennünk a tűz. Ezért nincs értelme annak, hogy a következő lemezt is veled készítsük el. Mi négyen számtalanszor végiggondoltuk a helyzetet, de mindig arra jutottunk, hogy erre akarjuk szánni az életünket. Csak ez éltet. 2004 decemberében, Németországban, kijelentetted, hogy soha többé nem turnézol egyszerre két hétnél tovább. Azt is mondtad, hogy a jövőben mondjunk le az USA-ról és Ausztráliáról, mert ott a felléptidíjak túl alacsonyak, a koncerttermek pedig túl kicsik.
Az interjúkban korábban mindig azt mondtam: ha Tarja kiszáll, az a zenekar végét jelenti majd. És megértem, hogy az emberek így is gondolják. Ugyanakkor, a Nightwish a lelkem egy darabja, és képtelen vagyok lemondani róla egyetlen ember miatt. Egy olyan ember miatt, aki máshol akarja kibontakoztatni a teheségét; egy olyan ember miatt, akivel nem egyezik az értékrendünk.
Soha nem zavart minket, hogy te nem vettél részt a dalok megírásában, hogy a kilenc év alatt egyszer sem jöttél le velünk gyakorolni a dalokat, mielőtt stúdióba vonultunk volna. Nem zavart, hogy a turnén mindig külön akartál repülni, csak a férjed társaságában. Nem zavart, hogy te lettél a zenekar arca. Bármit gond nélkül elfogadtunk, kivéve a kapzsiságot, a rajongóink alábecsülését, és az ígéretek megszegését. Megegyeztünk mind az öten, hogy 2004-2005-ben a Nightwish tölti majd be az első helyet az életünkben minden más előtt. És mégis, számodra annyi minden más fontosabb volt. A legjobb példa erre a teltházas olsoi koncert, amelyet azért akartál lemondani, hogy helyette a saját klasszikus koncertjeidre gyakorolj, barátokkal találkozz, és moziba menj. Ezek Marcelo szavai az e-mailből, melyben a lemondás okait magyarázza. De ez csak egyetlen példa a sok közül. El sem tudom képzelni ennél alantasabb megnyilvánulását az önzésnek és a rajongóink semmibe vételének.
A Nightwish egy életmód, és egyben munka, amely sok kötelezettséggel jár. Egymás felé és a rajongók felé. Veled együtt többé nem tudjuk teljesíteni ezeket a kötelességeket.
Mélyen legbelül egyikünk sem tudja, melyikőtök idézte elő ezt a helyzetet. Marcelo valahogy átformált téged abból a szeretetreméltó lányból, aki voltál, egy divává, aki többé már nem úgy gondolkodik és viselkedik, ahogyan megszoktuk. Túlságosan biztos vagy a pozíciódban és a nélkülözhetetlenségedben.
Egyértelmű, hogy a hajszoltságodért, a gyötrődésedért minket okolsz. És azt hiszed, nem tisztelünk, nem hallgatunk rád. Hidd el, MI mindig is a legmélyebb tisztelettel gondoltunk rád, mint egy csodálatos énekesre és barátra. Az utóbbi néhány évben sokszor csak a te döntéseidhez igazítottuk a terveinket. Végig te voltál az egyetlen, aki több pénzt követelt a koncertekért. Ez a fajta "viszonzást és még több pénzt mindenért" stílusú hozzáállás keserített el minket leginkább!
Azt kívánjuk, ezentúl Marcelo helyett a saját szívedre hallgass. A kulturális különbségek kapzsisággal, megalkuvással és szerelemmel párosítva veszélyes elegyet alkotnak. Ne rombold önmagad.
Nem vagyunk igazán büszkék erre a döntésre, de nem hagytál számunkra más választást. Túl mély köztünk a szakadék. Mind a négyen, egyhangúlag jutottunk erre az elhatározásra. Túlléptünk már azon a ponton, ahol megbeszéléssel rendezhettük volna a helyzetet.
Minden jót kívánunk neked az életben és a hivatásodban,
Tuomas
Emppu Jukka Marco
Utóirat: Ez egy nyílt levél mindenki számára.
2005. október 22.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
